A story 4 éve kezdődött, amikor Layher talált egy Messerschmitt Me 109 motort. Egy másik gyűjtővel hosszú tárgyalások után elcserélte a Messer motorját egy BMW VI
repülőgépmotorra, amit a 30-as évek elején gyártottak.
Layher a közel 2 méter hosszú motor mőgé tett egy gyümölcsös ládát, amögé pedig egy benzineskannát, majd kijelentette, hogy ezzel autózni fog. Barátai persze a fejüket csóválták :)
De akadtak segítőkész emberek is: egyikük hozta az 1097-es American La France-vázat, egy másikuk megcsinálta a forgó alkatrészeket, egy harmadik pedig a Cohiba-formájú karosszériát.
Technikai adatok hijján az elején senki sem tudta, hogy mekkora is a valódi hengerűrtartalma a motornak. "Ahogy ott állt, egészen ártatlannak nézett ki", mondja Hermann. Maga a motor a BMW gazdaságilag legeredményesebb repülőgépmotorja. 1925-től gyártották és többek között a Heinkel He 9-ben használták (bár ezt a belinkelt Wikipedia-cikkben nem találtam meg). A v12-es különlegessége, hogy 6-6 fő- és mellékhajtókarral rendelkezik (szóljon valaki, ha ferdítettem fordítás helyett), ami akkoriban nagy divat volt, lehetett spórolni a hosszal és tömeggel. Az eredmény: a jobb oldali hengerek lökettérfogata 4 liter, a baloldaliaké 3,82, összesen 46,93!A BMW tartós teljesítményként 550 LE-t ad meg 1530-as fordulatnál, de a motor rövid ideig a 750 LE-t is eléri (1700/min-nél).
A motort és a háromsebességes La France-váltót egy köztes váltóval kötötték össze, ami mindkét irányba tud forogni. "Nem tudtuk, hogy a főtengely melyik irányba forog", mondta Layher. Hiányzott az önindító, de a múzeumban találtak egyet. Amikor Brutus elkészült, a hajókhoz hasonlóan pezsgővel indították útjára.
Az egyik segítő, Dietmar Gulden lett a sofőr, mert nincs családja :) Amikor a motor elindult, mindenki hátraugrott. Még egy Screaming-Eagle kipufogóval szerelt Harley is szánalmas ehhez képest...
Az igazi fullgázas próbára a speyer-i reptéren került sor, amit már Layher hajtott végre - és ördögi vigyorral az arcán tette ezt.
Indítás, váltó egybe: minden normális. De ami utána történik...
Harmadikban 140 km/h-nál még kipürügnek a kerekek, a gázpedál minden érintésére kitör a lánchajtású hátso tengely. Minden gázfröccs után úgy érzed, hogy kinyitottad Pandora szelencéjét.
Ha mindez nem lenne elég, a hiányzó tűzfal (remélem jól fordítottam) miatt a vezető részesülhet a motorhőben, és a nyitott szelepvezérlés forró olajat köpköd a szemébe. A tavolban feltűnik a kifutó vége, és Hermann fékezni kezd. Csak a hátsó tengely fékezett, a fékerő elhanyagolható, miközben a hátsó tengely újra előzni próbál.
"Helyes döntés volt a kocsit Brutus-nak keresztelni", mondja Hermann. "Ő is meg akarta ölni a főnökét". Itt az ideje kipróbálni, hogy kanyarodik. Brutus-t nem érdekli különösebben, hogy vezetője merre kormányoz. Egy jobbkanyar kijáratában az egyik segítő csak egy gyors ugrással tud elmenekülni az alulkormányzott monstrum elől."Az autó veszélyes", mondja Hermann, "veszélyes - mindegy, mit csinálsz vele".
Mégis - elvégre férfiak vagyunk - folytatjuk a próbát, és sofőrt váltunk. De most leég a kuplung, Brutus megsértődött - talán jobb is így. A múzeumban jó helye lesz.
A forráscikk itt található.
Még több kép az albumban.
